Angol gyártmányú, alsószárnyú
vadász-vadászbombázó-felderítő
repülőgép. Az angol légierő első
teljesen fémépítésű
vadászrepülőgépe. Terveit Reginald J. Mitchell
készítette. Törzse háromrészes,
személyzete egy fő. A szárny ellipszis alakú,
egy főtartós. Futóműve hárompontos,
behúzható, farokkerekes. A típusváltozatokat
különböző teljesítményű Rolls-Royce
Merlin vagy Griffon típusú motorokkal építették.
A Vickers konszern 1928-ban megvásárolta a Supermarine
repülőgépgyártó vállalatot. Az 1895-ben
született Reginald J. Mitchell, a Supermarine Company főkonstruktőre
tervezte az 1931. szeptember 13-án Schneider Kupát elnyert
S-6B vízi repülőgépet. A Spitfire, ez a forradalmian
új gépkonstrukció ebből a vízirepülőgépből
fejlődött ki.
A Légügyi Minisztérium 1930-ban kibocsátott F.
7/30. sz. feladatkiírására Mitchell beterjesztette
terveit, amire egy prototípus gyártására
szóló engedély volt a válasz. 1933-ban
tüdőműtéten esett át, az európai kontinensen
töltötte betegszabadságát. Néhány
német repülési szakemberrel történt
beszélgetés hatására megszilárdult
meggyőződése: küszöbön áll a háború.
Megszállottjává vált a gondolatnak, hogy az ő
vadászgépe befolyásolhatja az esetleges háború
kimenetelét.
1933 vége felé (miközben a Hawker Művekben már
készült a Hurricane mintadarabja) jóllehet még nem
kapott állami megrendelést, Mitchell elkészítette
teljesen újszerű gépe terveit, majd elkezdték a
repülési kísérleteket, 1935 januárjában
a prototípus (Supermarine Type 300) szerelését. Első
repülésére 1936 március 5-én került
sor. Az év során történtek a kísérleti
repülések. A teszteléseket J. Mutt Summers
és még két berepülőpilóta végezte.
A szárnyakat mindenütt a lehető legvékonyabbra tervezték,
aminek az lett az eredménye, hogy noha négy géppuskát
szereltek bele, vékonyabb lett mint a Messerschmidtté. Az
olyannyira jellemző elliptikus szárnyat egyesek szerint Mitchell a
Heinkel He 70-es ihletésére tervezte, amely zseniálisan
ötvözte az esztétikumot az aerodinamikai hatékonysággal.
Csak jóval később, a szuperszonikus gépek korában
bizonyosodott be, mennyire megelőzte saját korát Mitchell
szárnykonstrukciója.
A Légügyi Minisztériumnak a Spitfire (Tűzköpő)
nevet a Vickers gyár javasolta, amire a már akkor súlyosan
beteg Mitchell így nyilatkozott: Az ember nem is várhatott
volna mást tőlük, minthogy ilyen idétlen nevet válasszanak.
Mitchell-t sűrűn látták öreg Rolls-Royce-ával
Eastleigh környékén kijárt a
repülőtérre megnézni: hogyan repül gépe.
Nem érhette meg a sorozatgyártást: 1937-ben,
negyvenkét évesen halt meg.
Az első gépeket 1938 augusztusában szállították,
de csak 1939 elején vették használatba a 19.
repülőszázadnál.
A Spitfire első légi győzelme (milyen a sors), 1939. szeptember
6-án két brit Hurricane lelövése a Barking Creek
csatában. Első igazi győzelemre 1939. októberében
került sor: egy Heinkel He 111-es lelövésével.
A kezdeti kétlapátos, falégcsavaros Merlin II motort
később háromlapátos Merlin III-mal cserélték
fel. Az Mk I-t 768 kW-os Merlin III motorral és nyolc
géppuskával szerelték fel. A két 20 mm-es
gépágyúval és négy géppuskával
felszerelt Mk IB elkészülte után az előbbit
átkeresztelték Mk IA-ra.
A Spitfire Mk 21-es gépnél a négy gépágyú
miatt a repülőgép vázát meg kellett erősíteni.
Ettől üres súlya jelentősen megnövekedett (3247,7 kg),
majd egyharmaddal több volt, mint az Mk I-esé. Erős Griffon 61-es
vagy 85-ös motorral szerelték; ötágú Rotol
ill. hatágú, ellentétes forgású
légcsavarral. 1944-ben kezdődött a sorozatgyártása
és összesen 122 darab épült belőle.
További változatok: Mk IIA/B; Seafire L Mk IIC; Mk III
(egyetlen egy készült belőle); Seafire Mk III; Mk V; PR Mk
III (kettő darab); PR Mk IV; PR Mk V; PR Mk VII; HF Mk VI;Mk VII; PR Mk
X; Mk VIII; Mk IX; PR Mk XI; PR Mk XIII; Seafire F Mk XV; Mk XVI; Mk XII;
Mk XIV; Seafire F Mk 17; Mk XVIII; PR Mk XIX; Mk 22; Mk 24; Seafire F Mk 45;
Seafire F Mk 46; Seafire FR Mk 47 (ez volt az utolsó széria;
kimagaslóan jobb volt az előbbieknél; 1950-ben részt
vettek a koreai háborúban is; 1954-ig álltak
szolgálatban).
1949 márciusában fejeződött be a Spitfire
gyártása az FR 47-essel. Összesen 20351 (más
források szerint: 22890, 22907) Spitfire-t és 2408 Seafire-t
készítettek.
Supermarine SPITFIRE F.Mk 21 Card Model by HmKs
Copyright © 1994-2023 |